Összetörtél

Remélem, egy nap, amit velem tettél, átéled majd úgy te is,

S remélem, aznap eszedbe jutok, legalább emlékként.

Vajon az, hogy elhagytál, eszedbe ötlik?

Eszedbe jut-e majd, amit velem tettél?

Összetörtél, de úgy, mintha gyűlölnél csak;

Mintha ellenséged lennék, akit utálsz.

Hogy mi rosszat tettem? El sem mondtad.

Kérdeztem, de te nem is néztél rám.

Egyik percről a másikra eldobtál engem,

Mintha sosem szerettél vagy becsültél volna.

Gondolom, nem számít, hogy szerettelek,

Mintha testvérek... á, hagyjam már abba!

Miért idézzem fel a múltat, ha vége van?

Miért gondoljak a szép, jó emlékeinkre?

Rád barátomként miért gondoljak, ha

Egyszer te sosem törődtél így velem?

De tudod, ez azért nehéz, mert én
Nem vagyok képes másra gondolni.
Még mindig előttem van a sok közös, szép emlék,
Amit együtt éltünk meg. Mintha több éve lett volna, mi?