Lehetetlen

Feladom. Ha annyit sem érek neked,
Hogy elmondd, haragszol-e rám,
Arról, hogy miért van így, nem is beszélve,
Akkor nekem ennyi volt. Feladtam már.

Csak annyit kértem, hogy neked számítsak,
Legalább csak feleannyit, mint te nekem.
De a jelek szerint magasról leszarsz,
Az érzéseimmel és az összetört szívemmel.

Téged nem érdekel, mennyit jelentettél,
Teszel a barátságomra, ahogy mindig.
Nem is értem, számomra ez miért meglepetés -
Soha senkinek nem számítottam; így van ez veled is.

Csak azt bánom, hogy reménykedtem.
Mindig itt rontom el a dolgokat.
A bizalmat és a reményt nem kéne ismernem,
Akkor talán a szívem sem lenne kiszakadva.

De már tényleg feladom, és így megnyugodhatsz:
Nem zaklatlak többet - már épp eleget tettem.
Úgysem igényled a barátságomat,
Hát inkább a szeretetemtől is megkíméllek.

Amit én reméltem (nem is tudom, mit vártam),
Az így is, úgy is lehetetlen lett volna...