2017. január 21., szombat

Még mindig; már nem

Még mindig tűnődöm, mit ronthattam el;
Még mindig próbálom megszokni, hogy nem vagy velem.
Még mindig a szívem szakad meg, ha eszembe jutsz;
Még mindig fáj, hogy így ért véget utunk.

Már nem nevetsz velem, ha viccet mondok;
Már nem ölelsz magadhoz, mint legjobb barátom.
Már nem adsz tanácsot, hiába lenne rá szükségem;
Már nem vigasztalsz, ha a szívemet valaki összetörte.

Még mindig nem szólsz hozzám, hiába vártam;
Még mindig kerülsz engem és a pillantásomat.
Még mindig hagyod, hogy felőröljön ez a tanácstalanság;
Még mindig leszarod, hogy az egész belsőm pokolian fáj.

Már nem fáj annyira, mint egy hete fájt még;
Már nem olyan minden perc, mintha mindjárt sírnék.
Már nem vergődöm: elfogadtam még azt is, hogy
Már nem leszünk mi soha barátok.

Viszont még mindig úgy érzem, nem tettem semmi rosszat;
És még mindig én vagyok kettőnk közül az ártatlanabb.
De már nem kell a barátságod, akkor se, ha felajánlod;
Már eladtad a szíved. Nem kellenek ilyen barátok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése