Gyűlölöm, hogy megint szerelmesnek kell lennem,
Pedig hány éve azt hittem, hogy többé nem lehetek!
Gyűlölöm, hogy megint csak szenvedhet a szívem,
Legalábbis az, ami ezek után még megmaradt belőle.
Gyűlölöm, hogy minden percben téged kereslek,
Hiába tudom, hogy soha nem találhatlak meg.
Gyűlölöm, hogy csak te jársz a fejemben örökre,
Bármivel próbálnám is elterelni a figyelmemet.
Gyűlölöm, hogy fáj, mikor még csak rám sem nézel,
Hiszen tudom: a pillantásod meg sem érdemlem!
Gyűlölöm, hogy rólad kell álmodnom minden éjjel,
Miközben csak elfelejteni próbálnálak végleg.
Gyűlölöm, hogy magamat csak veled képzelem el,
Akárhogy igyekszem felébreszteni magam végre.
Gyűlölöm, hogy bármilyen selejtes az emlékezetem,
Veled kapcsolatban minden élénken él bennem.
Gyűlölöm, hogy melletted elvesztem a fejem,
És, akár egy csapongó kislány, csak hebegek.
Gyűlölöm, hogy csak álmodhatom az ölelésedet,
Amiről pontosan tudom, hogy meg sem érdemlem.
Gyűlölöm a szemed, mert végleg elvesztem benne,
Gyűlölöm a kezed, mert az enyémet sosem fogja meg.
Gyűlölöm a mosolyod, amiről sosem én tehetek;
Gyűlölöm az átkozott eget, amiért téged szeretlek!
Gyűlölöm, hogy bármilyen selejtes az emlékezetem,
Veled kapcsolatban minden élénken él bennem.
Gyűlölöm, hogy melletted elvesztem a fejem,
És, akár egy csapongó kislány, csak hebegek.
Gyűlölöm, hogy csak álmodhatom az ölelésedet,
Amiről pontosan tudom, hogy meg sem érdemlem.
Gyűlölöm a szemed, mert végleg elvesztem benne,
Gyűlölöm a kezed, mert az enyémet sosem fogja meg.
Gyűlölöm a mosolyod, amiről sosem én tehetek;
Gyűlölöm az átkozott eget, amiért téged szeretlek!
