Napról napra próbálom magam
felkészíteni arra, hogy egy nap
útjaink majd elválnak végleg,
úgy, hogy sohasem érinthettelek.
De mondd, hogy élhetném túl
De mondd, hogy élhetném túl
azt, hogy az érzés, ami felülmúl
mindent, amit valaha éreztem,
nem lehetett érzésnél több sosem?
Hogy élhetném túl, hogy már
végleg csak az álmaimban vársz
kitárt karokkal, széles mosollyal,
megnyugtató, boldogító illatoddal?
Félre ne érts: pontosan tudom, hogy
most sem lehet köztünk semmi. Viszont
nem állok készen arra, hogy látni se
láthassalak, a közeledben se lehessek.
Nyilván, akkor is távol vagyok tőled,
amikor épp ott állsz mellettem;
és te akkor sem látsz meg engem, mikor
csak két lépés választ el egymástól.
De nekem még ez is több, mint
a fájó, mindent betöltő semmi!
Hát arra kérlek, Istenem, ha létezel,
ne vedd el az egyetlen fényt a létemben!
Hogy élhetném túl, hogy már
végleg csak az álmaimban vársz
kitárt karokkal, széles mosollyal,
megnyugtató, boldogító illatoddal?
Félre ne érts: pontosan tudom, hogy
most sem lehet köztünk semmi. Viszont
nem állok készen arra, hogy látni se
láthassalak, a közeledben se lehessek.
Nyilván, akkor is távol vagyok tőled,
amikor épp ott állsz mellettem;
és te akkor sem látsz meg engem, mikor
csak két lépés választ el egymástól.
De nekem még ez is több, mint
a fájó, mindent betöltő semmi!
Hát arra kérlek, Istenem, ha létezel,
ne vedd el az egyetlen fényt a létemben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése