2018. április 22., vasárnap

Temetésedre

A hiányod még mindig annyira fáj!
Szavak nem fejezhetik ki ezt a kínt.
Megadnék bármit, csak láthatnám
Azt a barázdált, kedves arcot megint.

Bár láthatnálak, csak még egyszer,
Bár elmondhatnám, amit nem tudtam.
Papa, hallasz, ugye? Miért mentél el?
A te nevetésed mégis mivel pótoljam?

Ha akármit kívánhatnék egy dzsinntől,
Azt hiszem, sőt, tudom, mi lenne az.
Azt kérném: hadd kezdjem a legelejéről!
Hadd kezdjem az egészet tiszta lappal!

Hadd üljek le veled csak úgy beszélgetni,
Hadd öleljelek meg úgy, ahogy még sosem.
Hadd írjak neked egy olyan levelet, amit
El is olvashatsz még ebben az életben...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése