Meghalni

Öljetek meg! Vessetek véget

Minden szenvedésemnek!

A fenébe, évek óta nem szabadulok;

Hagyjatok, és végre eltávozok!

Fojtsatok meg! Vagyis inkább ne:

A fulladást nem szeretem.

Amikor nem kapok levegőt, annál

Nincs is rosszabb talán.

Akkor már a vízbefojtás is kiesett, mert

Mindig utáltam, ahogy a víz az orromba sietett.

Különben is sötét van a víz alatt,

Még a végén nem sikerülne leráznom a démonaimat.

Verjetek hát agyon, ha már egyszer... ne is!
Az túl sokáig tart, s amúgy is
Rohadt erős hangom van, hogy verné meg
Az ég: úgyis megsüketülnétek.

Lőjetek akkor széjjel! Ja, mégse jó.
Az túl sok vérrel jár, és nem túl megnyugtató.
Nekem olyasvalami kell, ami gyors, könnyű,
Ez meg - valljuk be - nem mindig ilyesmi allűr.

Na, szúrjatok már le...! Bocs, nem szóltam.
Az is olyasmi, amitől a gyomrom felháborodhat.
Nem akarom, hogy vérbe fagyva találjanak rám.
Megkímélhetném legalább ettől a szenvedéstől szegény anyám.

Égessetek el már akkor, baszki... Ja, ne!
Az piszkosul fáj, és azt nem bírnám el.
Pont elég volt az életemben a fájdalom.

Akkor inkább más halálnemet választok.

Hát mérgezzetek meg! Mégse jó.

A méreg drága, és nem nekem való.

Nem akarom, hogy pénzetekbe kerüljek,

Ahogy azt sem, hogy a saját hányásomban fetrengjek.

Mégis, ha kitaláltátok, hogyan legyen,

Ne temessetek a földbe, mert éltem ott épp eleget.

Egész életemben tonnák nyomták a vállamat,

Legalább holtamban hadd legyek szabad ég alatt.

Viszont, ha ez sehogy se megoldható,

Kénytelen leszek olyat választani, ami visszafordíthatóbb.

Életnek hívják, űzöm már egy ideje,

De még mindig nem jöttem rá, az egésznek mi értelme.

Mi értelme évtizedekig szenvedni,

Utána meg méltóság nélkül eltávozni?

Hadd menjek el már fiatalon,

Hadd ne kelljen tovább kibírnom!