Ó, csak esnék már túl a holnapon!
Az ezernyi fájó nyűgön, a gondokon.
Csak hagyná már abba a szívem ezt a remegést;
Csak ezt a mindent elsöprő rettegést ne érezném..!
Bár írhatnánk máris két nappal későbbet,
Amikor gondtalan reggelre ébredhetek.
Vagy lenne már a következő utáni éjfél,
Mikor az ágyamba aludni nyugodtan fekhetnék.
Csak add, Istenem - ha létezel -, hogy minden jól sikerüljön,
Ne kelljen az egész város előtt megszégyenülnöm!
Add, hogy ne remegjen a kezem, mikor az emberek szemébe nézek,
Add, hogy később semmi ne felhőzhesse be a sikerélményemet!
Csak ennyit kérek tőled, és utána egy jó ideig már - ígérem - semmit,
De ezt az egyet még tedd meg értem, ha nem is érdemeltem ki!
Könyörögve kérlek, segíts, és, ha sikerrel nem is járok,
Legalább a szívem ne reszkessen át a hátralévő órákon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése