Csak egy okot mondj

Csak egy okot mondj, hogy miért keljek fel,
Csak egy okot mondj, hogy miért nevessek.
Csak egy okot mondj, hogy miért varázsoljak
Arcomra millió hamis mosolyt minden nap.

Egy okot mondj, amiért érdemes élnem,
Egy okot mondj, amiért ne haljak meg.
Azt sem tudom, hogy hova lettek az álmaim,
Nem érzek és már nem akarok semmit.

Adj egy kést inkább, hogy vége lehessen,
Túl hosszú volt a nap, add, hogy véget érjen.
Elvesztettem azt a keveset is, amim volt,
Ne húzd tovább. Hogy elmenjek, tudom, alig várod.

Mert már hiába mondod, hogy a mindened vagyok,
Többé sosem tudom elhinni a szép szót.
Sosem tiszteltél, pláne nem szerettél,
Nem is értem, minek hitegettél.

Utálom belélegezni ezt a mocskos levegőt,
Utálom az időt, ezt a tovatűnőt.
Utálok tükörbe nézni, nincs értelme,
Nem, nincs már értelme semminek sem.

Hogy örökké félelemben éljek, meguntam,
Hogy senki se értsen meg, megszoktam.
Hogy sosem lehetek már boldog, elfogadom,
Csak a szívem szakad bele, gondolom.

Kit érdekel, ha holnapra meghalok?
Kit érdekel, ha a hidegben megfagyok?
Kinek tűnne fel, ha holnap nem nyitnám ki a szemem?
Senkinek nem mond semmit a nevem.

Hát, kérlek, engedd el a kezem,
Ne zavarjon, hogy te voltál a mindenem!
Most az egyszer azt nézd, ami nekem jó,
Tépd ki a szívem, hogy többet ne fájhasson.

De, ha mondasz egy okot, csak egyetlenegyet még,

Lehet, vállalom azt, hogy ez még nem a vég.

De akkor csak egy okot mondj, hogy miért maradjak,

Könnyekre miért ne fakadjak?

Bármit mondasz, elhiszem; de most csak egy okot mondj,

Ami megnyugtat; amitől elálmosodom!

Mielőtt elaltatnál, szorítsd meg a kezemet erősen,

Kérlek, csak tegyél úgy, mintha nem is engednél el..!