Sebzett szívem szerint mindig veled, melletted lennék,
De félholt agyam már tudja, hogy úgy lenne a legjobb,
Ha soha még csak a tízmérföldes közeledbe se mennék.
Minek is menjek? Azt sem tudod, hogy a világon vagyok.
Semmit nem érzel irántam abból, amit én érzek irántad.
Nem is érezhetnél - bennem nincs semmi szeretnivaló.
De még ha szeretnél, én vissza akkor sem ölelhetnélek,
Mert én tudom a legjobban, milyen ember vagyok.
És egy ilyen elbaszott ronccsal senkit nem vernék meg.
Néha mégis azon kapom magam, hogy arról álmodom,
Milyen lenne az esküvőnk, és hogy mosolyogva sírnál,
Mikor megtudod: a szívem alatt gyermekünket hordom.
De persze nekem sosem lesz esküvőm ezen a földön,
Ahogy gyerekem és viszonzott szerelmem pláne nem.
Nem is tudom, ez az álom még mindig miért gyötör...
Minek is menjek? Azt sem tudod, hogy a világon vagyok.
Semmit nem érzel irántam abból, amit én érzek irántad.
Nem is érezhetnél - bennem nincs semmi szeretnivaló.
De még ha szeretnél, én vissza akkor sem ölelhetnélek,
Mert én tudom a legjobban, milyen ember vagyok.
És egy ilyen elbaszott ronccsal senkit nem vernék meg.
Néha mégis azon kapom magam, hogy arról álmodom,
Milyen lenne az esküvőnk, és hogy mosolyogva sírnál,
Mikor megtudod: a szívem alatt gyermekünket hordom.
De persze nekem sosem lesz esküvőm ezen a földön,
Ahogy gyerekem és viszonzott szerelmem pláne nem.
Nem is tudom, ez az álom még mindig miért gyötör...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése