Hideg az árnyékod, mint a szívem lett,
Miután megint bebizonyítottad szépen,
Hogy én neked semmit nem érek.
Sötét a sikátor, mint az elmém azóta,
Hogy megmutattad a valódi arcodat,
És ezzel elvetted a józanságomat.
Halott a barátságunk, mint a lelkem
Már régóta - egy halom elvesztett,
Szétroncsolt álom csupán, örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése