Van olyan ember, akit

Van olyan ember, akit elengedünk egy nap.

Van olyan ember, akivel testvérek voltunk,

Egy nap mégis csupán idegenek maradtunk.

Van olyan ember, akit elengedünk egy nap.

Olyan, akit hiába ölelnél, elhagy egy szép napon,

Talán mert a sors akarja így, talán csak ez van.

Még az is lehet, hogy az egészet álmodtam,

És nem voltál más, csak a képzeletbeli barátom.

Ha igen, hát sajnálom: hidd el, nem ezt reméltem.

Testvért akartam, ezért téged tettelek meg annak.

Lehet, egyértelmű volt, hogy te nem ezt akartad,

De én egy másik, jobb embernek álmodtalak meg.

Belekapaszkodtam az álomképbe és vak voltam,

Hogy ne kelljen látnom a szomorú valóságot.

De már itt van előttem, így muszáj látnom sajnos;

Már nem csukhatom be a szememet - vége van.