Még mindig; már nem

Még mindig tűnődöm, mit ronthattam el;

Még mindig próbálom megszokni, hogy nem vagy velem.

Még mindig a szívem szakad meg, ha eszembe jutsz;

Még mindig fáj, hogy így ért véget utunk.

Már nem nevetsz velem, ha viccet mondok;

Már nem ölelsz magadhoz, mint legjobb barátom.

Már nem adsz tanácsot, hiába lenne rá szükségem;

Már nem vigasztalsz, ha a szívemet valaki összetörte.

Még mindig nem szólsz hozzám, hiába vártam;

Még mindig kerülsz engem és a pillantásomat.

Még mindig hagyod, hogy felőröljön ez a tanácstalanság;

Még mindig leszarod, hogy az egész belsőm pokolian fáj.

Már nem fáj annyira, mint egy hete fájt még;

Már nem olyan minden perc, mintha mindjárt sírnék.

Már nem vergődöm: elfogadtam még azt is, hogy

Már nem leszünk mi soha barátok.

Viszont még mindig úgy érzem, nem tettem semmi rosszat;

És még mindig én vagyok kettőnk közül az ártatlanabb.

De már nem kell a barátságod, akkor se, ha felajánlod;

Már eladtad a szíved. Nem kellenek ilyen barátok.