Nem kell

Nem kell, hogy szeress engem,

mert nem vagyok a szeretetedre érdemes.

Tudod, nem is akarlak szeretni téged,

mert olyan szörnyet, mint én, te nem érdemelsz.

Ebben a pillanatban meghalni szeretnék leginkább,

de - isten ments! - akkor sem kell, hogy sajnálj!

Az az utolsó, amit akarok, hogy miattam más

is szenvedjen. Elég nekem ez a háborúzás.

A háborúzás a világ és köztem, ami azóta tart,

hogy a világra jöttem. Azt se kellett volna.
Akit egykor a barátomnak tartottam,
kiderült, hogy annyira sem tart, mint vártam.

Mindig mondtam, hogy addig örülj, amíg nem
ismersz úgy igazán engem - higgy nekem:
nem akarod tudni, milyen ember a lány, akinek
a szívét szeretnéd, nem tudva, hogy nincs neki az sem.

Semmim sincs, hogy őszinte legyek. Tegnapig
még naivan azt hittem, van, de kit áltatok itt?!
Soha nem is szerettek igazán a barátaim; az sem
tűnne fel nekik, ha holnap az ágyból sem kelnék ki.

Nincs pénzem, tehetségem, reményem;
se társam, jó tulajdonságom, esélyem.
Csak egy rakás balszerencsém, nevetséges
mesém, rajongásom, ellenségem.

Már csak a halál maradt nekem; arról álmodozom.
Talán, ha kitartó vagyok, még össze is hozhatom.
Nem szenvednék tovább ezen a világon;
úgyis szívesebben lennék egyedül a másvilágon.

Szívesebben, mint itt, ahol csak fájdalom,
keserűség és csalódás vár rám. Remélem, hogy
a pokolban legalább az elveszített barátok, elszalasztott
esélyek emléke békésen hagyja majd, hogy haldokoljak.