Elfelejteni

 Sajnállak. Esküszöm, így van.

De már nem tudok segíteni rajtad.

Elbaltáztad az összes esélyedet,

Hát most számolj a következményekkel.

Tudom, egyedül vagy és a magánytól félsz,

De mikor eldobtál magadtól, ugyanígy voltam én.

Összetörtél engem, de nem is érdekelt -

Hadd ne bocsássam ezt meg neked!

Pontosan tudod, hogy naiv idióta vagyok,

Mégis elhajítottál, mint a használt rongyot.

Meg akartam beszélni veled, hogy legalább tudjam,

Mit rontottam el. De ehhez te még gyerek vagy.

Gyerek vagy ahhoz, hogy felnőttként és nyíltan

Eláruld, mi az, amit rosszul csináltam.

Egyébként ötletem sincs, hogy ez mi lehet,

Már csak azért sem, mert nővéremként szerettelek.

De te nem viszonoztad, már jól tudom,

És végeztem veled - minden hiábavaló.

Ha akarnék, se tudnék neked megbocsátani,

A sok rosszat, amit kaptam, elfelejteni.

Csak az a baj, hogy jót is kaptam tőled,
És hiába próbálnám kiverni a fejemből ezeket.
Miért nem bírok továbblépni? Segíts már!
Nem bírom többé el, ha ez még tovább fáj!