2019. február 1., péntek

Megöltetek

Felejtsen el mindenki!
Ne kérjetek semmit!
Ne nézzetek felém!
Ne adjatok reményt!

Ne érjetek hozzám!
Ne vicsorogjatok rám!
Elég volt már mindenből!
Az összes hazug álszentből!

Nem kell hitegetni!
Hamis reményt ültetni!
Nem kell becsapni engem,
Századszor is széttépni a szívem!

Hagyjatok békén!
Elég volt a szenvedés.
Nem kell több kín.
Nem élhetek már így.

Ne áltassatok többé!
Inkább a magány örökké.
Inkább ne ismerjek örömöt sem -
Csak ne fájhasson többé a szívem.

Inkább ne szóljon senki,
Mint hogy hazudjon valaki;
Inkább egyedül haljak,
Mint hogy hátba szúrjanak.

Inkább ne is mosolyogjak,
Csak nehogy még egyszer sírjak!
Inkább ne bízzak senkiben,
De senki át ne verhessen!

Már nem vágyom társra,
Sem valódi, őszinte barátra.
Jó lesz nekem egyedül meghalni -
Legalább úgy kicsit sem fog fájni.

Legalább úgy nem küzdök majd;
Nem vergődöm, mint egy partra vetett hal.
Legalább úgy nyugodtan múlok el...
Úgy, mint aki soha nem is létezett.

Mert nem is léteztem én soha.
Különben legalább valaki szeretett volna.
Ha léteztem volna, nem így mennék el:
Ha léteztem volna, valakinek feltűnne.

Feltűnne, hogy napról napra haldoklom;
Feltűnne, hogy egyre kevésbé bírom.
Feltűnne, hogy kihunyt bennem minden fény:
Feltűnne, hogy nem élt még nálam keserűbb lény.

De nem tűnik fel.
Hiszen rám se nézel.
Te boldog vagy,
Míg én egyre halottabb.

Nem tűnik fel semmi.
Az sem, hogy már nem tudok szeretni.
Nem tűnik fel, hogy megöltetek;
Nem tűnik fel, hogy vér szárad a kezeteken.

Kacagtok, miközben kimúlok.
Hogy én hogy szerettem ezt a hangot!
Bármit megadtam volna, hogy nevessetek.
Hát, a halálommal ezt sikerült is elérnem.

De azért legyetek boldogok!
Ezt őszintén kívánom.
Kívánom, mert teljesen el nem rontottatok;
Nem sikerült olyanná formálnotok, amilyenek ti vagytok.

Ez a vers is nyomtalanul tűnik el.
Pont úgy, ahogy én tűntem.
Mert láthatatlan vagyok, tudom.
Láthatatlan. Ezért nem láthattok.

Viszlát, sosevolt barátaim!
Viszlát, értelmetlen fájdalmaim!
Viszlát, gyilkos emberiség!
Viszlát, te céltalan gyötrelem: lét...!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése