Virág a sírodra

Kesernyés félmosollyal pillantok rád.

Hogy vagy, kérdezem. Rég láttalak!

Minden rendben veled? Mi újság?

Jól érzed magad ott, ahol most vagy?

Hetek óta próbáltam már eljutni odáig,
Hogy végre meglátogathassalak téged.
De csak nem értem rá egy élethosszig,
Hogy végre egy jót beszélgessek veled.

Nem is jöttem üres kézzel ám hozzád!
Ha jól emlékszem, az árvácska a kedvenced.
Nélküled nem ugyanolyan már a világ;
Bocsásd meg, ha téved az emlékezetem!

Ó, szóval már megint levegőnek nézel?
Hagyod, hogy ismét én beszéljek csak?
Fájna, ha mutatnál valami apró jelt?
Valamit, ami kicsit megnyugtathatna?

Jó. Legyen akkor így. De csak hogy tudd,
Még mindig rohadtul haragszom ezért!
Nélküled minden csupán kihűlt hamu,
Minden nap megmászhatatlan, havas bérc.

Már könnyek patakzanak az arcomon,
Mire feltápászkodom a kereszted mellől.
Búcsúzóul végigsimítok a sírfeliratodon;
Megint szenvedést hoz felém a lágy szellő.