Nekem nem kell ócska aranyékszer!
Nem ettől érzem úgy, hogy szeretsz.
Elkéstél már a törődéssel, ugyan kérlek!
Korábban kellett volna felékszerezned.
De akkor sem arannyal, hanem törődéssel,
Szeretettel, nem ezzel a hideg fémmel.
Melegség kellett volna, még régen, időben.
Bár szerettél volna, mikor még éltem!
Mert már rég nem élek, csak kínlódom:
Napról napra egyre inkább haldoklom.
Már az sem érdekelne, ha fordulna a sorsom.
Már túl késő nekem, hogy bárki feloldozzon.
Egykor régen talán még menthető voltam,
S lett volna esélyem, hogy helyrehozzanak.
Egykor talán még gyermek is voltam -
Ma nem ismerek mást, csak fájdalmat.
Úgyhogy nem kell csillogó ajándék:
Csak egy gyors halál után sóvárgok én.
Ne is tégy úgy, mintha a világon volnék;
Nem áll jól a képmutató jó szándék.
De nehogy azt hidd, hogy hibáztatlak!
Mindenkiből, tudom, jó apa nem válhat.
Hogy ilyennek születtél, nem tehetsz róla:
Nem mi választjuk, kik legyünk valójában.
Ha mi választanánk, én sem ilyen volnék...
Ó, ha csak egy napra egész ember lehetnék!
Esküszöm, azzal is boldogan megelégednék.
De nem leszek az már sohasem. Az nem én lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése