Álmomban úgy öleltél

Álmomban úgy öleltél, hogy éreztem a tested melegét,

Éreztem az illatodat - mintha valóban ott lennél!

Aztán felébredtem, és megint egy világ állt közénk,

És ez így van rendjén; így is marad mindörökké.

Álmomban úgy öleltél, hogy elhittem, velem vagy;

Hogy lehet köztünk valami, s te is úgy érzel irántam.

De mikor felébredtem, tudtam, hogy nem így van:

A valóságban csakis én epedek el teutánad.

Álmomban úgy öleltél, hogy elhittem, megérdemlem:

Azt is, hogy öleljenek, és azt is, hogy szeressenek.

De utána felébredtem, és megint odalett a hitem,

És, azt hiszem, nem is találom már meg sohasem.

Álmomban úgy öleltél, hogy egésznek éreztem magam,
Mint az egész nyomorult életemben talán még soha.
Mondd, mit csinálsz másképp, mi más benned annyira,
Hogy mindig sikerül összeraknod a darabjaimat?

Álmomban úgy öleltél - kérlek, ne kelljen felébrednem!
Soha többé nem akarok már ébren létezni - nélküled.
Ha álom kell ahhoz, hogy megfoghasd a kezem,
Akkor már tudom, mit kell tennem, hogy örökre veled legyek.