Ő az én angyalom

Ő olyan gyönyörű volt, hogy ránézni se mertem:

Mint egy földre szállt angyal, szárnyakkal és dicsfénnyel.

Jót is látott bennem, pedig az már rég elveszett,

S már én sem találtam azt, amiért érdemes élnem...

Egészen addig, amíg meg nem láttam őt, aki

Beragyogta sötét lelkem összes keserű gondolatát itt.

Tudtam, nem lesz semmi, mert ez kevés még egy álomnak is,

De, mivel mindent elfeledtetett velem, jó volt rá gondolni.

Amíg ő járt a fejemben, a szívem őrült gyorsan dobogott,

Nem érdekelt az sem, hogy neki ez viccnek is rossz volt.

Pláne nem érdekelt, a világ rólunk emiatt mit gondol:

Csak az számított már, hadd legyek egy percre boldog.

A közelében lenni, az illatát érezni, a tekintetét követni:
Ez éltetett napról napra, mikor nem maradt más semmi.
Persze, aztán kitépték a szívemet, és azt szerintem nem is
Lehet ebben a világban már ép ésszel túlélni...