Miért, Istenem?

Nem hinném, hogy létezel, Istenem,

Mégis mániám, hogy hozzád beszéljek.

Évekig próbáltak vallásossá nevelni,

De kudarcot vallottak - ahogy én is.

Elbuktam, mert nem értelek téged;

Nem értem, miért művelted velünk ezt.

Miért teremtetted az embert ilyen alantasnak:

Hogy boldog legyen, miért nem hagyod soha?

A csecsemő boldogtalan, mert azt hiszi,
Az óvoda majd jobb lesz. Az óvodás is,
Mert az iskolát várja. Az iskolás meg azért,
Mert a munkát szeretné már; szegény!

Nem tudja, hogy az iskola után már csak
Katasztrófák sora várja tárt karokkal.
Szarul keresett. Elcseszte a házasságát.
Ezért aztán a gyereke is szerencsétlenné vált.

Öregedni kezdett, betegeskedett folyton;
Már csak azt várta, mikor lazul a hurok:
Mikor jön a kaszás, hogy megszabadítsa
A kíntól, amit az emberek életnek gúnyoltak.

Mindeközben tönkretette a környezetét persze:
Megmérgezte a folyókat, kivágta az erdőket,
Lemészárolta az állatokat, hogy kielégítse a saját
Beteges, állatias, csillapíthatatlan étvágyát.

Ezért kérdem: miért, Istenem? Miért csináltad?
Miért teremtettél minket ilyen baromnak?
Vagy miért nem teremtetted belénk legalább
Egy parányi lehetőségét a boldogságnak?

Hogy lennél jó, Istenem, ha ezt művelted,
Vagy, ha az vagy, a mindenhatóság hova lett?
Esetleg nem érdekel az emberek sorsa?
Vagy nem is léteztél te sohasem, soha?!