Igazán ideje lenne már kinyitnod azt a szekrényt,
Ahova az elveszett fiatalságodat száműzted!
Ahol most is bujkál a sok gyerekkori emlék,
A biztonság és a béke, ami számodra rég elveszett.
Itt az ideje a törött fogantyújú fiók kihúzásának,
Ahova a beteljesületlen szerelmeidet küldted.
Mert azok megbosszulják magukat majd,
Amikor még csak nem is számít rájuk a szíved.
Mondd, miért félsz a múlt árnyaitól?
Talán azt hiszed, a fájó emlékek meg tudnak ölni?
Miért rettegsz annyira az elhanyagolt barátságoktól,
Miért hagyod a bűntudatodat uralkodni?
A magányosan eltöltött éjszakáidtól sem kell tartanod,
Az elfojtott zokogások még csak filmekben gyilkoltak.
Hát miért habozol kihúzni egy ártatlan fiókot?
Miért nem tárod ki azt a szekrényt a sarokban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése