Végre érezni

Miért álmodom minden éjjel rólad?

Mondd, hogy lehetséges ilyesmi, drága?

Hogy szerethettem beléd így, mintha

Ez teljesen magától értetődő volna?

Mi foghatott meg benned, amikor

Minket világok választanak el egymástól?

Hogy lehettem ekkora őrült barom,

Hogy le éppen miattad zuhanok?

Persze, megszokhattam volna ezt már:

Az én szívem csakis olyasvalakire vár,

Akit soha nem kaphat meg; aki talán

A nevemet sem tudja, nemhogy mást.

De azért picit fáj, mikor látnom kell,

Mert nem érinthetlek, ölelhetlek meg,

Bármennyire nagyon szeretnélek.

Szánalmas vagyok, tudom; valld csak be!

Ha a szemembe mondanád, hogy hagyjalak,

Én akkor sem tudnék lemondani rólad,

Vagyis inkább az érzéseimről irántad.

Mert tudod, olyan jó érzés végre érezni ezzel a szívvel, ami már rég elrohadt!