De nem tehetem

Ha tehetném,

Ha élnék még,

Ha merném,

Ha itt lennél,

Megölelnélek,

S nem engednélek:

Maradnék veled,

Amíg csak lélegzem.

Nem számítana semmi,

Csak veled lenni:

Az utolsó napig,

Akár a végítéletig is.

De nem tehetem:

Már rég nem élek,

Álmomban sem merem,

S nem vagy itt te sem.

Hát elengedlek.

Lehunyom a szemem.

Már te sem leszel nekem...

Már nem fáj semmi sem.

Még mindig rólad álmodom

Álmomban egy fekete éjszakában támolyogtam,

Mikor előttem egy sötét alak körvonalait láttam.
Kérdésemre, hogy ki ő, válaszolni sem méltatott:
Odalépett hozzám, s gyengéden magához szorított.

Hiába sikított a maradék eszem, hogy meneküljek,
Hogy abban az ölelésben többé meg ne pihenjek,
Az a jól ismert illat könnyedén magába szippantott,
És lehunyt szemmel hallgattam azt a lágy hangot.

Kérdezlek hát: mi a te titkod? Hogyan csinálod:
A történtek ellenére még mindig rólad álmodom?
Mit tettél velem, mondd, hogy ennyi idő elteltével
Még mindig a te neveddel az ajkamon riadok fel?