Bárcsak nekem is lenne,
Aki megfogná a kezem,
Valaki, aki átölelne,
Ha arra lenne szükségem.
Mert amerre csak nézek,
Mindenki megtalálta azt,
Aki hozzá hasonló lélek;
Akivel boldog a pillanat.
Csak én zokogok egyedül,
Egy sötét szoba sarkában,
Ahol a levegő elnehezül
Végtelen fájdalomban.
